A látássérült emberek érdekeinek védelméről

Látássérült vagyok - én is itt vagyok

Mikor akadálymentes?

2018. szeptember 11. - letblog

Valószínűleg van válaszod arra, hogy mikor tekintünk valamit akadálymentes kialakításnak. Ha elolvasod a gondolataim, akkor megtudhatod belőle, hogy egy hétköznapi helyzetben mennyire sok akadályba ütközik az ember egy olyan helyen, ami hivatalosan akadálymentesként van kezelve.

Számomra egyébként az akadálymentesítés egy terhes szó, mert sokszor a lépcsőmentességet nevezik így. Szerintem viszont csak akkor akadálymentes valami, ha minden ember egyenlő eséllyel tudja használni. Nevezik ezt ezért egyenlő esélyű tervezésnek, mindenkinek tervezésnek, univerzális tervezésnek és sok más megnevezés is létezik. A fontos az, hogy a társadalom minden egyes tagja ugyanolyan eséllyel, önállóan, tehát másokra való ráutaltság nélkül tudja igénybe venni. Ezt a gondolatot sajnos nem én találtam ki, hanem nagyon régóta létezik, sőt, jogszabályi kötelezettség is létezik arra, hogy legalább a közszolgáltatásokat így kellene kialakítani, valamint a régebbieket ilyenre átalakítani.

Ezt láthatod például sok buszmegállóban is. Ahogy a fényképen is látható, egy vezetősáv visz el a busz elejéig, majd a vezetősáv egy sok dudorból álló részben végződik, ahol megállva azt várhatom, hogy ott tudok felszállni. 

post02.jpg

Ennyi önmagában azonban kevés, mert csak akkor beszélhetnénk akadálymentességről, ha egyedül is el tudnám azt dönteni, hogy melyik busz érkezik be és minden busz ajtót nyitna ezen a helyen. Ha a buszmegállóba több busz érkezik és nincs egyértelmű jelzés melyik járat állt be, valamint nem minden megállóba érkező busz nyit ajtót ezen a ponton, akkor nem beszélhetünk akadálymentességről vagy egyenlő esélyű elérésről. Budapest számos fontos buszmegállója éppen ezért nem akadálymentes, noha annak látszik.

A látássérültek esetében minimálisan két csoport szempontjainak a figyelembe vétele lenne szükséges: vakok és gyengénlátók. A vakok esetében ez szabványos kialakítású vezetősávot, ésszerűen elhelyezett szabványos Braille-feliratot és hangot kiadó eszközöket jelent. A gyengénlátóknak is ugyanezek segíthetnek, de a kontrasztos kialakítás és a nagybetűs írás szinte minden esetben elengedhetetlen. A buszmegállónál maradva, az akadálymentesség a járda felületétől eltérő színű vezetősávot és hangot is kiadni képes utastájékoztatást jelentene minimálisan (ide értve a busz azonosítását is), nem beszélve arról, hogy a buszok utascseréje csak egy ponton történhetne meg megállóként.

Azért, hogy ne csak közlekedési példánál maradjunk, nézzünk meg egy okmányirodát is!

Az épület megközelítésével most nem foglalkozom (de igen, legyen rámpa a lépcső mellett és a lépcső első és utolsó lépcsőfoka legyen jelölve sárga színnel), hanem attól a ponttól kezdem a részletesebb leírást, hogy valaki belép az épületbe. Jobb esetben az ember ekkor sorszámot húz, várakozik a hívásig, majd a pulthoz megy, papírokat tölt ki, esetleg lefényképezik és el is van intézve az ügy.

Amikor egy látássérült belép az ajtón, nem feltétlenül fogja látni merre kell menni. Ebben segítene a vezetősáv. Ha az kontrasztos és szabványos, akkor a vak és a gyengénlátó ember is eljut a sorszámosztó automatáig. A tapasztalataink szerint ez a legtöbb helyen nincs meg. Vagy nincs vezetősáv, vagy nem szabványos, vagy nem kontrasztos.

Az automata érintőképernyős: itt el is bukott az önálló használat lehetősége. Igaz, sok helyen van akadálymentes feliratú gomb, mely Braille-felirattal is el van látva, de hány helyen lehet ténylegesen használni? Saját tapasztalataink sokasága bizonyítja, hogy általában nem. Ahol megnyomtuk, ott azonnal kiabálni kezdtek, hogy az a látássérülteknek van fenntartva. Amikor egy másodpercen belül kiderült, hogy azok vagyunk, akkor is eléggé vonakodtak és azt javasolták, hogy inkább telefonon kérjünk időpontot. Olyan velem még nem történt, hogy bemegyek, akadálymentes sorszámot húzok, majd azzal a sorszámmal el is kezdhetem az ügyintézést. Ez pedig nagy baj, mert ezek szerint az akadálymentes sorszám csak kirakat, a valósághoz nincs köze.

A hívás a sorszám alapján történik. Ez rendben is lenne, de mit tegyünk akkor, ha nem tudjuk hányas sorszám van a kezünkben? És ha fogalmunk sincs merre van a hetes ablak? Erre pedig van esély, hiszen a nyomtatott sorszámot nem minden látássérült képes elolvasni. Amikor pedig kiíródik egy kijelzőn a sorszám, akkor a többségünk nem látja. Ha szerencsés esetben bemondásra kerül, akkor nem tudjuk hova induljunk el, mert elméletileg csak az akadálymentes ügyintéző pultig vezet vezetősáv, oda meg nem engednek sorszámot húzni. 

Utána újabb akadály az, amikor papírokat kell kitölteni. Olyankor egy vak ember számára ez mindenképpen segítség igénybevételét teszi szükségessé. Egy okmányirodában ez még meg szokott oldódni, de itt is vannak aggályaink, mert nem feltétlenül kellene az adatainkat és az ügyeink részleteit egy idegennel megosztani. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy érdemes lenne megnézni mi történik például egy országgyűlési választás esetén, mert arról is lenne egy történetem.

Mindez csak nagyon rövid és elnagyolt példa arra, hogy egy mindennapos közszolgáltatás igénybevétele során mennyi minden akadályoz minket. 

A megoldási lehetőségeket nem tisztünk kidolgozni, mert olyan megoldásokat kell találni, melyek egyetemes jellegűek és más csoportok szempontjait is bele kellene foglalni. Abban azonban biztosak vagyunk, hogy sokat segítene, ha mód nyílna arra, hogy elektronikus ügyintézést lehessen végezni akadálymentes felületen, mely a képernyőnagyító és felolvasó szoftverekkel, nem drága informatikai eszközökön is jól működnek. Így nem kellene egyikünknek sem segítőket bevonni és bizalmas jellegű adatainkat mások számára elérhetővé tenni. Ez azonban sajnos ma még messze van a valóságtól. 

Megköszönve a figyelmed, emlékeztetlek arra is, hogy 2018-at írunk és egy olyan országban élünk, ahol minimum 2004 óta megkötés nélkül dübörög a látássérült érdekvédelem! Az elmúlt 14 év azonban nem volt elég arra sem, hogy akadályok nélkül közlekedhessünk és intézhessük el a személyi igazolványaink cseréjét...

A bejegyzés trackback címe:

https://kuksik.blog.hu/api/trackback/id/tr9114230883

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.