A látássérült emberek érdekeinek védelméről

Látássérült vagyok - én is itt vagyok

Kié az elsőbbségi hely?

2019. január 06. - letblog

A blog egy korábbi írásában szó esett egy inzultusról, melynek egyik eredménye, hogy a tömegközlekedés elsőbbségi üléseiről megismerhettük a cég álláspontját. Az álláspont bemutatásán túl van pár gondolatom is, mellyel kapcsolatban érdekelne mások véleménye is.

Az ügy az elsőbbségi helyek használatával voltak kapcsolatban. A szóban forgó esetben egy vakvezető kutyával közlekedő látássérült ült le a székre, majd egy utólag felszálló ember elkezdte követelni a hely átadását. A vakvezető kutyás utas ezt megtagadta, melyből hangoskodás, fenyegetőzés alakult ki abból a célból, hogy adja át a helyét. Körülbelül ez az, ameddig az elmondásokban teljes az egyezés. Szerintem ennyi már önmagában minősíti az esetet.

bkkpost.jpg

Az ügyben többen panaszt tettek (bár a felkeresett MVGYOSZ-tagszervezet erre nem volt hajlandó!) és a cég kivizsgálta az ügyet. A vizsgálat során közölték, hogy a járműveken az elsőbbségi helyekre nincsen kötelező szabályozás. Ezek csupán olyan ülőhelyek, melyeket a kialakításuk okán egyszerűbb megközelíteni. Az ülhet le ezekre, aki elsőnek leül és az ülés használatának a jogosságát nem illik megkérdezni vagy kétségbe vonni. A vizsgálat azt is leszögezte, hogy a segítő kutyával közlekedő utas elsőbbségi üléshasználata indokolt, így egy ilyen utast senki sem állíthat fel a helyéről, amennyiben követi a társadalmi normákat.

Azt is kimondják, hogy nagyon sok okból szüksége lehet valakinek egy ilyen ülésre. Ezen okok egy része szabad szemmel nem látható, de az ülést elfoglaló ezt ilyen esetekben sem köteles megindokolni. Ha valaki ott ül, mindenki fogadja el, hogy okkal teszi azt. Azt már csak én teszem hozzá, hogy eddig a pontig az indoklással abszolút egyet tudok érteni, mert a láthatóan látássérült vagy észrevehetően mozgássérült utasokon kívül nagyon sok más ember is van, akiknek szüksége lehet az ilyen kialakítású helyre és az állapotuk miatt sokkal jobb nekik és mindenki másnak is, ha ülve utaznak. 

A helyzet azonban az volt, hogy az utasok nem így gondolkodtak akkor, amikor a felszálló újabb utas bejelentette az igényét az elsőbbségi ülésre. A cég álláspontja szerint az ülés körül kialakult vitában a jármű vezetője egyeztetett a diszpécserrel, aki arra utasította, hogy a látássérült utasnak kínáljon fel egy másik helyet. Vagyis az előbb leírtakkal ellentétben, a szóban forgó elsőbbségi ülés átadására kérték fel. Azzal, hogy az ülés speciális helyzete és kialakítása, a sofőrtől való távolsága éppen ideális volt a részére, amíg a többi ülésé nem volt az, azzal senki nem foglalkozott, így a cég saját vizsgálata sem.

Arra sem adnak magyarázatot, hogy amennyiben az elsőbbségi ülés használatának körülményeit nem kell indokolni és nem etikus kétségbe vonni a használat jogosságát, akkor miért történt mégis ezzel a szemlélettel ellentétes utasítás és intézkedés?

Számomra ez érthetetlen az egész ügyben. A cég védi a dolgozóit, vagyis a sofőrt és a diszpécsert, ami abban a pontban válik érthetetlenné, hogy mégis a látássérült utas felállítását javasolták. Mivel ő erre nem volt hajlandó, őt teszik meg egyedüli felelőssé.

Indoklásnak azt teszik még hozzá, hogy a másodiknak felszállt utas, aki az elsőbbségi ülés átadását követelte, a speciális körülményei miatt, nem tudta volna a többi ilyen ülést elfoglalni. Ugyanez azonban igaz az elsőként felszálló és helyet foglaló látássérültre is!

A cég írásba adott álláspontján kívül kulcskérdés az ügyben az is, hogy egy vakvezető kutyás utasnak melyik ülés felel meg a néhány elsőbbségi közül? Nem ok nélküli, hogy négyajtós buszon a legtöbb látássérült az első és a második ajtóhoz ragaszkodik és a kutyások többsége kerüli a dobogós helyeket. Ezt a cég (a levél szövege szerint) nem vette figyelembe.

Arról nem is beszélve, hogy a holland buszoknak milyen az utasok részére kialakított közlekedő folyosója. Nekem már első látásra is az volt a véleményem, hogy ezeket a buszokat nem Budapestre találták ki, ahol nagyon-nagy a tömeg, sokaknak van legalább egy táskája és állandóan sok a leszálló és a felszálló. Ehhez képest a folyosó szűk, nehezen lehet az ajtóhoz eljutni és az ajtó körül sem igazán sok az állóhely. Ha valaki egy tömött buszon távol áll az ajtótól, akkor nagy eséllyel nem tud majd leszállni, mert mire átverekszi magát a tömegen, elindul a busz. 

A tömegközlekedési cég úgy látszik nincs tisztában sok dologgal (talán nem ismerik a mindennapos tömegközlekedést ezen buszok utasterén belül szerzett tapasztalatból?), de ez felveti a látássérült szervezetek velük kapcsolatos együttműködésének a mibenlétét is. Tudható, hogy évek óta létezik egy szoros együttműködés a tömegközlekedési cég és a szervezetek között, de ez annyira sem volt elég, hogy az ilyen kérdésekben érthető legyen a látássérült utas igénye? Azt elfogadom, hogy valami szerencsétlen véletlen miatt sem a busz vezetője, sem a szolgálatban lévő diszpécser nem volt megfelelően informált. De mit ér ez az együttműködés, ha a rendkívül alapos, a szokott határidőn túl tartó vizsgálat is ilyen megállapításra jut? Mit ér az együttműködés, ha az ilyen kiemelt ügyekben a cég nem kívánja igénybe venni a látássérült szervezet segítségét, a látássérült szervezet pedig nem kíván beavatkozni? 

A cég álláspontjával, miszerint a látássérült utas a felelős, nem értek egyet. Elfogadom, hogy másnak is jogos igénye volt az adott helyre, de mit tehetnek az utasok, ha a szóban forgó esetben egyszerre ketten akartak oda leülni? A kérdés csak költői...

Arra pedig most már tényleg nagyon kíváncsi vagyok, hogy miben áll a látássérült szervezetek és a tömegközlekedési cég sok éve tartó együttműködése! Megígérem, hogy hamarosan olvasható lesz milyen választ lehet erre találni!

A bejegyzés trackback címe:

https://kuksik.blog.hu/api/trackback/id/tr4414540226

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zizi77 2019.01.07. 15:16:26

Bár azt sem találtam meg, hogy a házaspár hölgytagja milyen probléma miatt lett volna kénytelen kizárólag arra az egy helyre ülni, nem tudhatjuk, milyen stílusban történt az egész szóváltás. Alapesetben teljesen jogos egy gyengénlátónak az elsőbbségi ülést használni ezernyi ok miatt is.
Szerencsére ritkán kell BKV-val utaznom, de volt már " szerencsém" hasonló, teljesen felesleges szóváltásokat végigélnem. Sajnos rengeteg antiszociális agresszor van mindenütt.
Az édesanyámnak most kb 10%-os a látása. Szokott egyedül közlekedni, de mindig rettegek, hogy a csökkentlátása miatt valami atrocitás éri. Persze, rajta nem is lehet rögtön észrevenni, mert se bot, se kutya, de ettől még nem mindig látja, hogy tőle 2 méterre mi is történik. :(

letblog 2019.01.09. 07:37:42

@zizi77: Egy középkorú házaspár unokákkal volt a vita másik résztvevője. A kapott dokumentum szerint a két unoka közül az egyik babakocsis volt. A babakocsival szálltak fel, beálltak a babakocsis helyre és a hölgy szeretett volna a legközelebbi székre leülni. A busz belső kialakítása olyan, hogy segítő kutyával csak az az egyetlen szék használható. Ezért nem ült át a kutyás látássérült máshova, de a nagymama sem akart távol menni a babakocsitól és mindenképpen ülni szeretett volna.

A konfliktusnak lehetett volna az a feloldása, hogy a kutyás látássérült leszáll és másik busszal megy, de akkor meddig várjon? Hány buszt engedjen el? Miért ő szálljon le, ha jóval előbb szállt fel, mint az ülésre szintén igényt tartó utas? Itt nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy ez a 85e járat, ismert gyakorisággal jár és tudható mennyire van tömve.

Sok más megoldás is lehetett volna, de a diszpécser utasítására a járművezető mindenkit leszállított és üresen indult tovább a következő megállóba. Ahogy fentebb is olvasható, a vizsgálat szerint nem lehet felállítani senkit az elsőbbségi helyről (és elismerik, hogy a kutyás látássérültnek oka és joga volt leülni arra a helyre), de a vakvezető kutyás látássérültnek mégiscsak át kellett volna hagynia a helyet a nagymama részére. Ezt nem egyedül én nem értem, hanem egyikünk sem érti.

Feltehetően azt gondolta a vizsgálatba bevont összes ember, hogy az adott buszon volt más ülés is, amelyik alkalmas a vakvezető kutyásnak, de ez állja meg a helyét. Ha megkérdeztek volna olyat, aki ismeri a kutyát és az adott buszt, elmondta volna.

Egyébként sokat közlekedtem babakocsival és mindig azt csináltam, hogy a tömött járműre nem szálltam fel vagy elengedtem és elsőnek szálltam fel a végállomáson. Igaz, hogy összecsukható babakocsink volt és sokszor összecsuktuk felszállás előtt, de néha ezt nem lehetett. Olyankor inkább vártam, mintsem bárkit felállítsak.

Az érem másik oldala, hogy hiába van babakocsiknak kijelölt hely, azt sokszor az ott állók nem teszik szabaddá akkor sem, amikor tök üres a busz. Elég ezt egy nap 7-8 alkalommal megélni és egy gyengébb idegzetű ember agresszorrá tud válni és már nem nézi azt sem kivel szemben. Lehet, hogy a másik érintett félben is ilyesmi dolgozott és már csak a véletlenen múlt mikor, min/kin akadnak ki és a látássérült utas pont akkor ült a babakocsihoz legközelebbi széken. Szóval a nagyszülőket sem tartom eleve egy antiszociális embernek, nem ismerem az ő verziójukat.

Pepejoe 2019.01.19. 17:11:44

Nehogymár felállítsunk a székről egy vak embert, hahó. Szupernagyi ad egy nagy pofont magának a suttyó viselkedéséért és bocsánatkérés után otthagyja a két gyerkőcöt felügyelni annak a jóembernek, aki volt olyan kétségbeesett és elvgyenge hogy egy ilyen embert (?) feleségül vett és leül oda, ahol van hely. Ha már ilyen hycomat, hogy középkorúan nem tud állni egy buszon. Folytam én már bele ilyen eszmecserébe Bkv-n és nem járt jól az illető.

letblog 2019.01.20. 11:44:05

@Pepejoe: Kissé finomabban fogalmazom meg, de ugyanezt gondolom. A BKK által lefolytatott vizsgálat azonban azt mondta, hogy bizony a nagyinak át kellett volna adni a helyet és nem lett volna probléma.
Van ebben nem egy kicsi ellentmondás, mert ők maguk is elismerik, hogy általában nem illik megkérdőjelezni azt, ha egy vakvezető kutyás utas leül az elsőbbségi ülésre. A vizsgálat eredménye mégis a látássérültet hozta ki hibásnak, amiért nem adta át a nagyinak a helyet. Nem értem én sem.

Pepejoe 2019.01.20. 13:03:46

@letblog:
Az ő vizsgálatuk még jó hogy ezt mondta, hisz' nekik az lett volna a legkényelmesebb ha a látássérült az első szóra kussol (mert ugye mindig a hangosabbnak van igaza. Ja nem), odébbmászik és akkor nincs kellemetlen ügy, amivel foglalkozni kell a vízfejnek. Amúgy a közzétett "ítélet" teljesen rájuk vall, figyelmet is kb. ennyit érdemel.
A másik, hogy a BKK annyi f.sságot összehordott/cselekedett már csak azóta is, hogy felnőttként érdekelni kezdtek a felnőtt dolgok, hogy hitelüket vesztve (elöttem legalábbis) már azt is kétkedve fogadom, amit kérdeznek. Pláne hogy utólag állást foglalni a legkényelmesebb, bár ugye az ügy természetéből adódóan nem is lehet másképp, nem lehetett ott a BKK vezérkar abban a pillanatban.
Nehéz a legapróbb részletekig beleélnie magát az embernek látóként (na jó kis kontaktlencse/szemüveg azért van és nem jó nélkülük a komfort) egy látássérült ember helyzetébe, főleg az olyan elmebeteg környezetben mint a t.közlekedés de kis empátia lehetne az emberekben még ha 8 gyerekkel is száll fel. Nem tudna ekkora önbizalmam lenni, ellenben a mostani generációs anyukák stb. erősen lubickolnak benne ezt figyeltem meg, mintha épp egyedül mentenék meg a világot.

letblog 2019.01.21. 06:41:03

@Pepejoe: nagyon egyetértek. Az utolsó mondatodhoz eszembe jutott egy barátom naponta levont konklúziója: "Magyarországon 9,5 millió király él".