A látássérült emberek érdekeinek védelméről

Látássérült vagyok - én is itt vagyok

Miért buknak el az érdekvédelmi ügyek?

2019. március 15. - letblog

Miért buknak el érdekvédelem ügyei Magyarországon? Mit lehetne tenni, hogy másképpen legyen?

Ha valakit a javaslataim érdekelnek, akkor a legutolsó alcím alatt találja meg. A többi részben a kudarcok általam azonosított okait írom le. Az a kérdés foglalkoztatott a poszt megírása közben, hogyha ennyi érdekvédelmi szervezet és mindenféle hivatal dolgozik a látássérültekért, akkor mégis, hogyan lehet annyira sok kudarc a látássérült érdekvédelem területén? 

A kérdés azért is érdekes, mert a magyarországi társadalom bármelyik csoportja járhat úgy, ahogyan mi is (és szerintem sokszor így is jár), így a mi helyzetünk tanulságos lehet másoknak.

Ez a poszt most "csak" füstölgés, mert az utóbbi hetekben olyan ügyekben vallottunk kudarcot, amit simán meg lehetett volna nyerni, ha nem látássérültek az érintettek. 

Öt ok, ami miatt szóba sem jöhetne a kudarc, de mégis

 1. A jogszabályok biztosítéka: a fogyatékos emberek sok problémájával jogszabály foglalkozik és mond ki olyanokat, melyek a szavak szintjén szépek és ígéretesek. Ez a jogi védelem számos hivatallal meg van támogatva, akiknek szinte más dolguk nincs is, mint tárt karokkal várni azokat, akik fogyatékos emberek jogsérelme miatt szeretnének panasszal élni. A fogyatékos emberek hatalmas csoportján belül kiemelten kezelik a jogszabályok a látássérültek igényeit.

Ugyanakkor: azt, hogy Magyarországon mennyit érnek a jogszabályban előírt dolgok, mindenki tudja. Például nem lehetne tömegközlekedési megállóban dohányozni, nem lehetne közpénzből épített létesítményeket bizonyos fogyatékos csoportokat figyelmen kívül hagyva üzemeltetni és sorolhatnánk a végtelenségig.

Azt is be kell látni, hogy nem ritkán az, aki ilyen ügyekben a panaszfelvétellel foglalkozik, megszokta a hivatalos, szakszerű nyelvezetet. Nem esik nehezére pontosan fogalmazni és okkal várja el, hogy akinek baja van, az legyen képes előadni nagyon precíz szóhasználattal a problémája lényegét.

A magyarországi fogyatékos emberek jelentős része (de úgy általában a többi ember is) erre sajnos nem képes. Az, aki pedig mégis képes erre, az legtöbbször már helyben, a történéskor, mindenféle támogatás nélkül megvédi magát és elégtételt szerez. Valahogy tudomásul kellene venni, hogy azok az emberek, akik egy hivatalhoz vagy szervezethez fordulnak érdekvédelmi ügyekben, azok nem mindig képesek az előbbi bekezdésben körülírt cselekvésre. És ha nem minden esetben képesek rá, akkor éppen azokban az esetekben mennek el a panaszukkal valahova, amikor a képességeik határát megélik.

Magam is több embert kísértem el ilyen panasztételre és szinte kivétel nélkül azt figyelhettem meg, hogy a panaszfelvevő elveszti a lelkesedését és már csak azon van, hogy megszabaduljon az ügytől. Természetesen az sem segítette ilyenkor a helyzetet, ha a panaszos valamiféle önérzeti ok miatt nem engedi, hogy én kezdjek el beszélni és én tálalhassam az ügyet. Ha képbe helyezem a panaszfelvevőt, akkor már jobb esélyeink lennének, de erre 10 alkalomból legfeljebb egyszer van lehetőség.

2. Az érdekvédelmi szervezetek egész hadserege áll készen arra, hogy segítséget nyújtsanak. Legalábbis Budapesten és pár nagyvárosban nem is egy ilyen szervezet elérhető, de az ország minden nagyobb településén legalább egy látássérült szervezet működik. 

Ugyanakkor: a civil szervezeteket nem lehet számonkérni, hogy hány ügyben jártak el érdekvédőkként. Mindenesetre itt most csak utalok arra, hogy a BKK a FESZT-tel való nagyon aktív együttműködésének időszakában vezette be a sokaknak problémás szelektív ajtónyitást, vagy éppen az akadálymentes szinonimájaként kezdte el használni az alacsonypadlós kifejezést. Ezért ma úgy lehet akadálymentes a BKK/BKV felfogása szerint egy tömegközlekedési jármű, hogy a látássérült utas önállóan még az ajtót sem tudja kinyitni vagy azt sem tudja megmondani melyik jármű van éppen a megállóban.

A magyarországi civil szervezetek (köztük sok látássérült szervezet is) magától értetődően nevezi magát érdekvédőnek, de a napi problémákkal valójában nem foglalkoznak. Elég megnézni azt, hogy hány látássérült szervezet teszi közzé rendszeresen az oldalain a mindennapi élettel kapcsolatos érdekvédelmi tevékenységét...

Csodálkozásra nincs ok, ugyanis nem egy olyan fogyatékosokat képviselni szándékozó szervezet van, amelyiknek fontosabb a közszolgáltatókkal és a helyhatóságokkal való felhőtlen viszony, amit egy vagy több tagjuk panaszával nem akarnak megterhelni. Azt is ki kell mondani, hogy az érintett szervezetek tagsága valószínűleg elégedett ezzel a helyzettel. Így nem is kell azon csodálkozni, hogy a legtöbb látássérült nem tagja ezen szervezeteknek...

3. Magyarországon számos szemléletformáló program működik, így egy látássérültekkel hivatalból kapcsolatba kerülő ember nagy eséllyel legalább egy ilyen programon részt tudott már venni, így érti a hozzá panasszal fordulót.

Ugyanakkor: a szemléletformáló programok sokfélék, ezért nem szeretném az összeset pár szóval minősíteni. Volt már részem nagyon színvonalas programban is, de őszintén szólva a többségüket csak azért tudtam értelmezni, mert magam is érintett vagyok. A kívülállók csak kapkodták a fejüket és az előadott üzenet talán 1/10 része sem ért célba. A szemléletformáló programoknak sajnos e miatt (is) általában alacsony a hatékonyságuk és ezen tréningek szervezői nem tudnak előzetesen szűrni. Azt választják akit meg tudnak fizetni vagy akit egyáltalán ismernek.

4. Magyarországon nagyon sok pénzt elköltöttek és rengeteg időt elhasználtak a látássérült emberek jogtudatosságának és érdekérvényesítő képességének a fejlesztésére. Csupán azoknak a rendezvényeknek az ideje, melyekről magam is tudok, 2018-ban (is) meghaladta a 9000 órát. Ez egyrészt azért sok, mert a 2018-as év 8760 órából állt, másfelől ha ez pár éve már így van, akkor minden egyesületi tag látássérült jó eséllyel már részt vett ilyen programon.

Ugyanakkor: azért vagyok tisztában az ilyen programok időtartalmával, mert egy megbízási szerződés keretében 3 éves időszak összes fényképekkel is dokumentált rendezvényét elő kellett ásnom és ki kellett elemeznem. Sajnos a legtöbb esetben ugyanaz a recept ismétlődött újra meg újra. Ennek a lényege az volt, hogy egy pályázati pénzt nyert szervezet a saját alkalmazottjait ültette be ezekre a rendezvényekre, néha 1-2 új emberrel keverve. Ezek bizonyos értelmezés szerint "kamurendezvények", de lehetne védekezni azzal, hogy legalább az ilyen szervezetek alkalmazottjai nagyon jó támogatást adnak az érdekérvényesítéshez és az érdekvédelemhez. Ha ez így lenne, akkor például Budapesten a Keleti pályaudvar nevű buszmegállóban egy Zugló felé utazni kívánó vak ember tudná azt, hogy éppen melyik busz áll be a megállóba. 

5. A magyarországi sajtó nyitott a hátrányos helyzetűek problémáinak a feltárására. Különösen akkor, ha érdekvédelemről van szó.

Ugyanakkor: ez csak vicc volt... egy pillanatig sem gondoltam komolyan. Természetesen sokat segítene a nyilvánosság ereje, ha a fogyatékos embereket nem olyan tálalásban szerepeltetnék, ahogyan most. Fel kellene hagyni azzal, hogy a koldulóprojekteket támogassák, hogy mindig sajnálatra méltó emberekként mutassák be őket. Szólni kellene pár szerkesztőnek, hogy amit már két évtizede "érzékenyítés" címén csinálnak, az pont fordítva sül el és érzéketlenítik, közömbössé teszik az embereket. 

Látni kellene azt is, hogy bizonyos fogyatékos személyek szerepeltetése nem előnyös a fogyatékos embereknek. Például az, hogy egy látássérült dolgozik, utazik, gyereket nevel, főz, takarít az nem szenzáció, hanem teljesen természetes dolog. Nem szabadna engedni, hogy bizonyos (a nyilvánosság számára átláthatatlan) okok miatt, egyes emberek ilyesmi dolgait hírként tálalják. Leírhatatlanul sokat árt nekünk.

Négy dolog, amit meg lehetne tenni

 1. Tapasztalati szakértők bevonása: olyanokra gondolok, akik ismerik az adott részterületen élők problémáit és értik az érintettek speciális nyelvezetét. Olyanok kellenének, akik nem a hivatallal vagy a szervezettel azonosulnak, hanem a közvetítő szerepet képesek felvállalni. Nehezen mondom ki, hogy véleményem szerint bizonyos végzettség ebben kifejezetten gátló tényező, de a tapasztalataim szerint sajnos így van. Ismerve a magyarországi HR-esek logikáját, ha be is vezetnének ilyen pozíciókat valahol, éppen azokat vennék fel, akikre célzok, hogy nem kellene.

2. Szükség lenne olyan tapasztalt jogászokra, akik felvállalnának ilyen ügyeket az ügyfél fizetőképtelensége ellenére is, nyilván ez az ötlet éppen ezért nem életképes. Sokszor láttam olyat, hogy amikor valaki megfizetett egy témára nyitott, tapasztaltabb ügyvédet, akkor a panaszfelvevők akadékoskodása hirtelen megszűnt. Szerintem ez nem az erélyes fellépés miatt történt, hanem a jogász tudott úgy beszélni, ahogyan a panaszfelvevő várta és a jogaiban sértett személy sem akadékoskodott, hogy ő szeretne kezdeni.

3. A magam részéről azt gondolom, hogy minden közpénznek átláthatónak kell lenni. Ezért a látássérült szervezeteknek juttatott közpénzeket is átláthatóvá kellene tenni. Szerintem joga van mindenkinek tudni, hogy a szó szerint milliárdos nagyságrendű pénzek hogyan hasznosulnak és milyen hatékonysággal. Óriási botrányok lennének belőle, ezért a "nagy" szervezetek soha nem lesznek ebben partnerek. Ezt a lépést éppen nekünk, vagyis azoknak kellene kikényszeríteni, akik látássérültként nem vagyunk egy szervezetnek sem a tagjai, mert elégedetlenek vagyunk velük. Amíg csendben, szó nélkül tűrjük, hogy a nevünkben az történjen ami most megy, addig minden így fog maradni.

4. A civil szférában rejlő érdekérvényesítő erő azért nem érezhető, mert sok a látszatszereplő. Az érdekvédelminek nevezett programok átvilágítása elsősorban a szervezetek tagjainak érdeke lenne, de sajnos a köreinkben erre nincs igény, hiszen a tagok egy jelentős része nem képes értelmezni az alapkérdéseket sem. Ha állami/önkormányzati szereplő működik együtt civil szervezettel, akkor viszont kötelezően nyilvánossá tenném az együttműködés minden részletét, ami közpénzek elköltésével van kapcsolatban. Egyáltalán azt is átláthatóvá kellene tenni, hogy miért éppen az adott civil szervezet lett bevonva és mások miért lettek kihagyva?

Ezeket átgondolva már nem is az a kérdés, hogy miért buknak el a közös ügyeink, hanem sokkal inkább az, hogy egyes ügyek milyen módon tudnak mégis sikerre jutni?

why.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://kuksik.blog.hu/api/trackback/id/tr8214246595

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.