Önállóan alapvetően ügyesen közlekedő látássérült utasként nem boldogulok a felújított budapesti metrószakasszal. 

Aki személyesen ismer, az tudja rólam, hogy igyekszem minden embernek teljes mértékben tiszteletben tartani a munkáját. Ezért csak nagyon sokára fogalmazok meg bírálatot és azt is csak nagyon későn, alaposan körbejárva a témát, mielőtt kinyitnám a szám. A közlekedéssel kapcsolatos problémáimmal főleg így vagyok, mert amikor valamit elrontottnak érzek, akkor először mindig magamban keresem a hibát. Különösen olyan volumenű dolognál, mint amilyen az M3 metró felújított szakasza. Amikor most megfogalmazom azt, hogy a felújított szakaszon nem megy biztonságosan az önálló közlekedés, akkor jó pár hetes gondolkodás és önvizsgálat áll eme egyszerűnek tűnő kijelentésem mögött.

Aki nem szeret vagy csak most nem kíván sokat olvasni, annak leírom röviden mivel van gondom:

• a biztonsági sáv érzékelhetősége,
• a metró ajtóinak a jelölése (vagyis a hiánya),
• a Braille-feliratok hiányosságai
• és a számomra logikátlan taktilis jelzések.

Mindezek elérik azt a határt, hogy számomra az északi szakasz nem használható önállóan és biztonságosan.

Valamennyi látással rendelkezek, de azért ahol van, ott szeretem használni a taktilis burkolati jelzéseket és amikor megtanulok egy útvonalat, akkor támaszkodom is ezekre. Ezek a jelzések leginkább akkor segítenek, amikor rendszeresen bejárom az érintett szakaszt, mert irányokat, tájékozódási pontokat jelölnek meg az útvonal egyes pontjain. Amióta Budapesten és sok nagyobb városban ezek kiépültek, azóta megnőtt az a terület, amit nagyon magabiztosan tudok önállóan használni.

A munkám miatt sokat közlekedek az M3 metró északi szakaszán is, így a régi, nem akadálymentesített újpesti megállókról is élt bennem egy kép a tájékozódási pontokról és biztonságosan, önállóan tudtam használni. Amikor átadták a felújított szakaszt, valaki segített bejárni az új állomásokat, hogy legyen alkalmam azokat "megtanulni". Nagyon sok következetlenséget, értelmetlenséget tapasztaltunk, de reflexszerűen arra gondoltunk, hogy van a rendszerben logika, csak legfeljebb mi nem látjuk még át. 

Aztán eljött az a nap, amikor egyedül használtam az új szakaszt. A buszról leszállva magamtól eljutottam a lépcsőig és probléma nélkül eljutottam a metró végállomásának a bejáratáig. Annak a helye nem változott, a sok-sok éves emlékek alapján hiba nélkül meg is találtam. Ott egy kedves úriember felajánlotta, hogy elkísér a lépcsőig. Mivel megéreztem a talpam alatt a vezetősávot, egy udvarias "köszönöm" kíséretében elutasítottam a segítségét és mondtam, hogy egyedül is tudom folytatni a vezetősáv miatt. 

Az első meglepetés: kifogyott a talpam alól a vezetősáv és nem voltam még sehol! A fal vonalát követve kissé nehezen, de megtaláltam a lépcsőt. A lépcsőn lefele a fal miatt nem volt gondom, de a lépcső alján nem volt semmilyen vezetősáv! Jó pár lépést követően viszont meglett, majd a beérkező szerelvénynek köszönhetően hallottam, hogy a metróval párhuzamosan haladok.

Az önálló közlekedésnél ez a meglepetés-csokor már soknak számít, de mivel éreztem a lábam alatt a vezetősávot, bíztam abban, hogy az ajtót meg fogom találni. Ám ekkor ért az újabb meglepetés: a metrónál megszűnt a biztonsági sáv gumis jelölése! Az m3 metrón (is) úgy volt, hogy a biztonsági sáv egy gumis felület, amit látás nélkül is jól érezni. Ez a felújított állomásokról eltűnt! Az rendben van, hogy a biztonsági sáv felülete eltér a peron kövezésétől, de szerintem a gumi jó volt, mert nagyon határozottan megjelölte azt, hogy hol van a kerülendő peronrész. A mostani jelölést nem érzem egyértelműen érezhetőnek!

A képen látható, hogy a biztonsági sávot már nem gumis résszel jelölik

A képen látható az, hogy ugyanennek a metróvonalnak a nem felújított szakaszán (Klinikák állomáson) a biztonsági sáv jól érezhető a gumis felület miatt és az oszlopok is sokat segítenek a tájékozódásban - pedig itt nem volt szempont a látássérültek önálló közlekedése, mégis biztonságosabb lett

Amikor ezt mondtam, többen mondták, hogy "annyira azért nem tragikus a helyzet...", de akik ezt mondják, azok kössék be a szemüket, majd bekötött szemmel menjenek le a peronhoz és próbálják megtalálni a biztonsági sáv határát! Az persze egy járható megoldás, hogy az ember a vezetősávon marad, de elő-előfordul, hogy érkezik egy másik látássérült, aki el szeretne menni és ezért arrébb kell állni. Vagy olyan is történhet, ami velem esett meg, hogy babakocsis hölgy szeretett volna elmenni a hátam mögött, de segítség nélkül nem mertem előrelépni, hiszen nem vagyok biztos meddig tart a biztonságos terület. Ez szerintem nem jó.

Amikor már "sokat" mentem előre az újpesti végállomás utascsarnokában, akkor vettem észre, hogy falhoz jutottam. Szemben a négyes metróval (ami azt hittem a mintát adta ezen állomások taktilis akadálymentesítéséhez), itt nincs jelölve az ajtó helye! Úgyhogy hiába állt be a metró, hiába nyitotta ki az ajtókat a vezető, nem találtam meg sehol az ajtók helyét! A harmadik beálló metrónál tudtam csak belőni az ajtó körülbelüli helyét, de a taktilis jelzések ebben semmit nem segítettek! 

A Dózsa György út megállóban (is) a vezetősáv véget ér (legalább jelzik!), de az ajtó helyét nem jelölték meg!

A végállomás korábbi változata ebből a szempontból jobb volt. A lépcsőn, a fal mellett lementem az utascsarnokba. Folyamatosan jobbra tartva a fal vezetett. Amikor elérkeztem a végéhez (vagyis ebben az értelemben a metró elejéhez), akkor egy bal fordulóval elmentem a gumis biztonsági sávig, a gumis részre nem rálépve megálltam, a közelség miatt pedig olyan pár centis hibahatárral meg is találtam a metró első ajtaját. 

Egy másik meglepetés volt egy-egy lift gombjainak a jelölése. Például Újpest-városkapuban a sok gomb közül csak az egyik van Braille-felirattal ellátva, ott is csak egy M karakter. Az összes többi gomb funkciója számomra értelmezhetetlen!

A taktilis jelzések nekem nem váltak értelmezhető rendszerré ezen a szakaszon. Sok esetben például a taktilis jelzések a lépcső középvonalára visznek! Nekem a lépcső korlátja biztonságot ad, de a lépcső közepe nem! Értelemszerűen amikor leérek egy forgalmas állomás lépcsőjén, akkor nem szívesen megyek el a faltól középre a tömegbe csak azért, hogy megtaláljam a vezetősávot. A felújított szakaszon azonban a rendszer kiagyalója mégis ezt várja el a látássérült utasoktól! 

A felújított szakaszon a vezetősávok nem a korláthoz, hanem a lépcső közepéhez vannak igazítva, ami a véleményem szerint hatalmas baklövés!

Vannak olyan kisebb vezetősávok, melyek egyszerűen nem vezetnek sehova. Újpest-városkapu megállóban biztosan van ilyen, ha valaki látni szeretné. Véletlenül akadtam rá, de sem az eleje, sem a vége nem mutat semmit. Ott ráadásul a fal egyébként is támpontot ad, nem értettem a sáv funkcióját. Megjegyzem, hogy más sem!

A legszomorúbb az egészben az, hogy ezt az északi szakaszt az átadás előtt ellenőrizték látássérültek. Nem ismerem őket, nem tudom kik voltak, de gyanítom, hogy nem nagyon szoktak ezen a szakaszon vakon vagy aliglátóként egyedül közlekedni (és szerintem nem is utasokkal tele végezték el a tesztelést). Szerintem ezt utasokkal tele megjárva senki sem hagyta volna jóvá... Bár utasok nélkül sem tudom értelmezni az ajtók hiányát, a hiányos Braille-feliratokat és a lépcsők körüli helyzetet, de biztos én vagyok túl kritikus...

Amikor szembesültem ezzel a problémával, megnéztem azt, hogy a látássérültek érdekvédelmével foglalkozó szervezetek megnyilatkoztak-e ebben az ügyben. Olyan megnyilvánulást, ami az általam felsorolt jellegű hibákat taglalja, nem találtam. Ellenben olyat igen, amelyek azzal dicsekedtek, hogy szerepet vállaltak a metró északi szakaszának a tesztelésében és szerintük minden rendben van... Egy másik szervezet pár napig kihelyezett egy máshonnan átvett bíráló nyilatkozatot, de aztán eltávolította, nem akarta "besározni" a másik egyesület munkáját... Természetesen én sem, de ettől még a szakasz nem lesz látássérült szempontból önállóan és biztonságosan használható és ez nagyon elkeserít!

Csendben, de értetlenkedve kérdezem, hogy akkor most mi lesz az M3 metró északi szakaszával? Mindenki hallgatásba burkolózik és úgy teszünk, mintha minden rendben lenne? Értem azt is, ha az északi állomások ügyében már nem lehet eljárni, de a szakasz többi részén még lehetne mit tenni!

Azt pedig már nem csendben mondom, hogy a szakasz átadása óta eltelt egy hónap. A magukat érdekvédelminek nevező szervezetek ezek után azt hiszem nem kellene csodálkozzanak azon, hogy a látássérültek többsége miért marad tőlük távol. Úgy érzem, hogy ismét cserben hagytatok minket és nem értem miért tettétek ezt!