A látássérült emberek érdekeinek védelméről

Látássérült vagyok - én is itt vagyok

Tagkönyvek bevonása

2019. szeptember 15. - letblog

Ki vonhatja be az MVGYOSZ-tagkönyveket? Hogyan kell kezelni a bevont tagkönyveket? Kiket érdekel egyáltalán a tagkönyvek körüli mizéria? A válaszok felettébb meglepőek.

Egy iskolai évnyitó, ahol minden elkezdődött

A mostani történet nem olyan bonyolult, amilyennek látszódik. A főszereplője két egymással rivalizáló látássérült egyesület, valamint pár másik érintett, beleértve a Szövetséget is. A történet áldozata pedig egy család, akiken keresztül a három szervezet művelt számunkra teljesen értelmezhetetlen dolgokat. Még ez sem lenne érdekes, ha akadna legalább egy szervezet a három közül, amelyik úgy mondana valamit, hogy azzal lehetne is kezdeni valamint, de nincs szó ilyenről. Csak a hallgatás.

A történet akkor kezdődött el, amikor az egyik látássérült szervezet kiment a gyengénlátókat tanító budapesti iskolába. Az egyik szülő a látássérült szervezet asztalához lépett, majd a szervezet képviselője valami furcsa okra hivatkozva közölte, hogy a látássérült gyerek MVGYOSZ-tagkönyve szabálytalan, ezért bevonja.

A szülő nem értette miért van erre szükség, azt pedig végképp nem értette, hogy egy ilyen fontos okirat bevonásáról milyen okok miatt nem adnak neki papírt vagy bármilyen igazolást, holott kért. Főleg azért nem értette, mert ha szabálytalan a tagkönyv, akkor csak kell róla valami bizonyíték, hogy tőle vették el!

Nem mellékes az sem, hogy ő nem akarta átadni így a kiskönyvet, azt csupán egyszerűen nem adták vissza a kezébe. A szülőt valamennyire óvatosságra késztette az a tény, hogy az iskolavezetés engedélyével ott tartózkodó szervezet talán mégis szabályszerű dolgot tesz, de a lelke nem tudott megnyugodni. Úgy érezte, hogy valaki rászedte őt.

tgbiz2.jpg

A képen a tagkönyv látható, amelyiket egy egyesület bevont, majd nyoma veszett

Az MVGYOSZ-tagkönyv rengeteg kedvezményt tesz elérhetővé. Éppen ezért nagyon szigorú szabályok alapján, illetve nem kevésbé enyhébb eljárás keretében lehet csak kiadni. Ez a szülő tudta ezt, ezért lepte meg ami történt. Az pedig másik furcsa tény a történetben, hogy addig a gyereknek nem kellett tagdíjat fizetnie, mivel tagdíjmentes volt. A MÁV üzletszabályzata is utal arra, hogy a gyerekek tagkönyveit csak érvényesítik, mivel nem minden gyerek lehet tagdíjfizető (ennek szervezeti okai vannak, egyes helyeken lehetnek azok). A tagkönyv bevonását végrehajtó szervezet azonban elkérte a tagdíjat is, valamint 500 forintot a saját bélyegzőjükkel ellátott tagkönyvért cserébe is. Így lehetett csak megoldani azt, hogy a gyerek és a szülő haza tudjon jutni (a tagkönyv a látássérültek közlekedésében tulajdonképpen bérletként működik).

Első kísérletek a megoldásra

A szülőt nem hagyta nyugodni a történet, ezért megkeresett pár embert. Mindenki azt mondta neki, hogy egy ilyen hivatalosnak számító dokumentum semmilyen körülmények között nem vonható be igazolás nélkül. Sőt, az is kérdéses, hogy egy szervezetnek van-e joga bevonni egy másik szervezet által kiadott tagkönyvet? Mert ha nincs, akkor az sem számít, hogy be lehet-e vonni, hiszen a bevonás módja is jogtalan volt.

Az meg egy teljesen más kérdés, hogy mekkora pénzt kérnek el a szülőtől olyanért, amiért addig nem kellett fizetnie. Többen említették neki ugyanis, hogy a történéseknek valószínűleg a pénz sem egy érdektelen része, de mivel sehol nem vették komolyan, az ilyen jellegű kérdéseit fel sem tudta tenni. Mindenki csak sajnálkozott és azt közölte, hogy nem tud segíteni neki. Még az iskola általa megkeresett munkatársai sem tudtak neki segíteni, holott a szervezet az iskola engedélyével és aktív támogatásával volt jelen. Úgy érezte, hogy valami óriási átverés közepébe cseppent.

A közvetítők bevonásának az eredménye

A történet egyre jobban érthetetlenné és abszurddá vált, ezért a szülő megkeresett egy olyan embert, aki ismerte a tagkönyvet visszavonó szervezetet belülről. Ezt a történetet és a bizonyítékait ezáltal a közvetítő által ismerhettük meg, aki egyébként ő maga sem tudott eredményeket elérni.

A tagkönyvet bevonó szervezet ügyfélszolgálatára ez a valaki ugyanis bement és megkérdezte az ügyről egy tanú jelenlétében az ügyfélszolgálat munkatársát. Ő az alábbiakat mondta el:

1. Az MVGYOSZ-tagkönyvek nem a kiállító tagszervezeteké és nem is azé, akinek a fényképe benne van. A könyvek az MVGYOSZ tulajdonát képezik.

2. Ha egy MVGYOSZ-tagkönyv szabálytalanul van kiállítva, azt minden tagszervezetnek kötelessége azonnal bevonni.

3. A bevonásról nem kell igazolást kiadni akkor sem, ha az érintett azt kifejezetten kéri.

4. A bevont tagkönyveket a bevonást végző egyesület lyukasztással érvényteleníti és átadja az MVGYOSZ részére.

Az ügynek lett egy olyan folytatása, hogy mindez jelezve lett az egyesület vezetésének, akik nem találták problémásnak a történteket. Sajnos a vezetés állásfoglalását bizonyító írásos dokumentumot nem tudott ez a valaki bemutatni, így ez csak egy állítás, ami lóg a levegőben. A továbbiakban tehát tegyük fel azt, hogy az egyesület vezetése nem tudott semmit sem a történtekről és a hátuk mögött zajlott le minden!

A következő bizonyítható történés ugyanis az, hogy ez a bizonyos közvetítő 2019. januárja végén panaszt nyújtott be az MVGYOSZ-hez, melyre a Szövetség elnökének az aláírásával érkezett válasz.

A válasz szerint az MVGYOSZ nem kapta meg a bevont tagkönyveket, vagyis a bejegyzésben szereplő tagkönyvet sem. 

Az MVGYOSZ nem tudta megválaszolni azt a kérdést, hogy egy másik egyesület által kiállított okmányt be lehet-e vonni a leírt módon, sem azt a kérdést, hogy helyes-e az az eljárás, amikor az érintett kérése ellenére sem adnak ki igazolást! Nyíltan leírásra is került, hogy ezek olyan kérdések, melyek az adott egyesület felelősségi körébe tartoznak, vagyis a panaszost visszaküldték az egyesülethez!

Az a felvetés, hogy az MVGYOSZ-tagkönyveket az érintett egyesületnek joga van-e bevonni, a levél szerint az MVGYOSZ ki fogja majd vizsgálni. Amikor ezek a sorok leírásra kerülnek, ez a levél 8 hónapos és a panaszos semmilyen tájékoztatást nem kapott. Sőt, kereste az állítólagos vizsgálat nyomait, de nem találta. Ettől még előfordulhat, hogy megtörtént és jutottak valamire, de ez a nagy hallgatás minimum furcsa. Én például számos esetben tettem bejelentést és mindig kaptam valamilyen tájékoztatást a bejelentésem okán elindult vizsgálatokról. Ebben az ügyben ilyenre nem került sor.

Két újabb csavar a történetben

Az első csavar: a tagkönyveket bevonó szervezet egyik vezetőséghez hű munkatársa felajánlotta az ügyben érdekeltté vált személyeknek, hogy az utólagosan kiállított jegyzőkönyvet és a kilyukasztással érvénytelenített tagkönyvet megkeresi és megmutatja nekik. Így kívánta bizonyítani azt, hogy a munkaadója nem tisztességtelen és nem valami furcsa dolog áll a háttérben. Az illető viszont nem találta meg a bevont tagkönyvet! Eltűnt!

A második csavar: az ügyben érdekelt személyek megkeresték a problémásnak ítélt tagkönyv kiállítását végző egyesületet. Azt kérték tőlük, hogy érdekvédelmi szervezetként lépjenek bele az ügybe és követeljék vagy a rivális egyesületen a visszavont tagkönyv bemutatását vagy az MVGYOSZ-től kérjék a visszavont tagkönyv megtekintésének a biztosítását. Az egyesület elzárkózott mindkét kérésnek a teljesítése elől! Tudjuk mit válaszoltak, de azt jogszerű keretek között nem írhatjuk le ide.

Az ügy sok elemét alá tudtuk támasztani más forrásokból is, tehát nem kételkedünk abban, hogy amit leírtunk, az nagyjából így is történt. Arra nem találtunk választ, hogy az MVGYOSZ-en belül történt-e valóban vizsgálat és ha igen, akkor milyen következményekkel járt? Arra pedig végképp nem találjuk a választ, hogy hova tűnt el a tagkönyv és mi az igazi szándék jó néhány tagkönyv visszavonása mögött?

Az eltűnt tagkönyvről közlünk fényképeket, melyből kitakartuk az érzékeny részeket. Nem szeretnénk ugyanis a két egyesület egyikét sem kellemetlen helyzetbe hozni, csak szeretnénk azt, ha a tagkönyv útjára végre kiderülne az igazság.

A tagkönyv előnyomott sorszámában van egy kitakart nulla számjegy, a törzsszám két prímszámból áll, a fényképen egy színes szemüveges kisgyerek látható, a könyvet pedig a szülő írta alá. Mindezt azért írjuk le, hogy bizonyos emberek számára kétely nélkül azonosítható legyen a tagkönyv.

tgbiz1.jpg

A képen a bevont, majd eltűnt tagkönyv érvényesítő oldala látható: 2013-tól szerepel benne a tagdíj érvényesítése, egészen 2021-ig kitöltve.

Ha valakinek van ötlete vagy biztos tudása az ügyről, akkor szívesen meghallgatjuk!

Ahogy említettük is feljebb, nem botrányt akarunk kelteni, de nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy fontos dokumentumokat igazolás nélkül és pénz kifizettetése mellett vonnak vissza. Az pedig még furcsább, hogy egy ilyen fontos dokumentum miként tűnhet el akkor, amikor szabálytalanságok emlegetése mellett történik a visszavonása.

Szóval? Mi a fene történt?

A bejegyzés trackback címe:

https://kuksik.blog.hu/api/trackback/id/tr3914690298

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.