Szinte észrevétlenül bevezetésre került egy szigorítás a látássérült gyerekeknél, az emelt összegű családi pótlék megítélésében. Akinek a látása erősebb 10 százaléknál, az innen kezdve nem kaphatja meg. Mit tettek ez ügyben az érdekvédelminek nevezett szervezetek?
A képen papírpénzből és érmékből összerakott 11 100 forint látható, egyeseknek ez lesz a különbség
Egy rövidebb ideje sorra kerestek meg minket a kétségbeesett szülők, miszerint valami új intézkedés miatt az eddig gyengénlátónak ítélt gyerekek elesnek az emelt összegű családi pótléktól és ebből eredően jó pár más dologtól is. Eleinte nem értettük mi sem a történteket, de nagyon hosszas kutakodás után kiderült: egy új rendelkezés értelmében a 10 százalékot meghaladó látásteljesítménnyel élő gyerekek valóban nem jogosultak az emelt összegű családi pótlékra (sem).
Eddig az volt a gyakorlat, hogy a határvonal a 33 százalék volt, ami a látássérültség klasszikus határa (leegyszerűsítve). Ez most bizonyos esetekben 10 százalék lett.
A 10 százalék elnagyolva azt jelenti, hogy amit egy ép látással rendelkező gyermek el tud olvasni 1 méterről, azt ő csak 10 centiméterről látja, mégpedig szemüveggel! Azt hiszem könnyű belátni, hogy egy iskolai helyzetben nincs érdemi különbség a 10 centiméter, a 15 centiméter és a 30 centiméter között.
Ha az iskolai padra gondolunk, akkor azt egy ép látó diák 30-35 cm-ről nézi az asztalt, a táblát még az első sorokban is 3-4 méterről. A 20 százalékos látással rendelkező diák a padjában lévő asztalt 6-8 cm-ről, a táblát pedig 60 cm-ről fogja csak látni (és mindezt már szemüveggel!). Ebből is jól érezhető, hogy a 20 százalékos (de a 25% és a 30% is) látás bőven igényli a speciális körülményeket, segédeszközöket. Ilyen módon a megszorítás nagyon ésszerűtlen.
A megszorításról döntő embereknek nem tudom mi járt a gondolataiban és azt sem tudom kikkel tanácskoztak a döntés előkészítésekor. Ami viszont biztos, hogy a látássérült érdekvédelmi szervezeteknek valamit tennie kellett volna ez ellen. Mindenféle önérdeket félretéve azt kellett volna mondaniuk, hogy ez az intézkedés nagyon igazságtalan és ha megváltoztatni nem is tudják, azért ne csendben tűrjék.
Gondoljunk bele, hogy a mozgássérültek milyen kampányt indítottak akkor, amikor kiderült, hogy pár metrómegállóban nem lesz lift! A helyzet megváltoztathatatlannak tűnt, óriási volt az ellenállás, de mégis vállalták az ügy képviseletét, mert a mozgássérült emberek érdekeit sértette. Ehhez képest mennyi tiltakozásról lehetett olvasni a hírekben, melyet a látássérült szervezetek terjesztettek elő ebben az ügyben?
A kérdéssel megkerestük a látássérült szervezetek vezetői közül néhányat. A válasz a legtöbb esetben az volt, hogy nem is tudtak a dologról, de így, hogy értesültek róla, nem nagyon szeretnének semmit sem tenni. Ezt írásban nem vállalták, csak szóban morfondíroztak azon, hogy ez kétségtelenül igazságtalan, de egyéb okok miatt nem szeretnék napirendre venni.
Az egyik szervezetben az érdekvédelemmel foglalkozó jogászhoz irányítottak minket. Ő elmondta, hogy ismeri a helyzetet, de a szervezetnek nincs annyi pénze, energiája és ideje, hogy bármilyen lépést megtegyen. Még annyira sem futja, hogy legalább egy tiltakozó levelet írjanak akárkinek. Ugyanis egyetlen tiltakozó levélhez is tudni kellene kinek kell írni, meg kell állapodni az ügyben követett stratégiáról, valamint meg kell szerkeszteni a levelet. Egy ilyen fontosságú ügy azonban meghaladja a szervezet lehetőségeit...
Mindez úgy történik meg most Magyarországon, hogy 2004 óta nem egy gigaszervezete van a látássérülteknek, hanem a nagy szervezet (a Szövetség) mellett nagyon sok helyi és jó pár országos egyesület működik. Ez együttesen akkora érdekérvényesítő potenciált jelent, ami minden ennyire jelentős mértékben érdekeket sértő intézkedést porrá kellene tudjon zúzni. E helyett az van, hogy ez az intézkedés életbe tudott lépni, minden érezhető ellenállás nélkül.
