Zuglóban, a Hungária körúton egy országosan kiemelt projekt keretében felbontották a járdát. Képes beszámoló az akadálymentesnek nem nevezhető állapotokról.

Nagyon régóta hangoztatjuk, hogy amit a különböző fogyatékos emberek érdekében megváltoztatnak, az valójában mindenkinek jó. Nyernek rajta az idősek (egy idősödő társadalomban élünk!), a babakocsisok, az éppen betegek és még sok mindenki más is. A társadalom egészséges tagjainak ez egy többlet, nekünk viszont a biztonságunk, a valahova való eljutásunk múlik rajta és sok minden más is, vagyis számunkra ez egy alapvető szükséglet.

Az ilyen-olyan akadálymentesítési igényeink közé szokott tartozni, hogy amikor gyalogos közlekedésre használt helyet bontanak fel valamilyen felújítás miatt, akkor botos közlekedőnek és gyengénlátónak is legyen egyértelmű a lezárás ténye, illetve a követendő útvonal.

A fehér bottal közlekedőknek az szükséges, hogy a talajszinten a bottal érzékelhető legyen az a terület, ahova nem szabad belépni. A sárga szalagos, piros-fehér póznás lezárás nem ilyen, mert nem egyértelmű. Ha éppen betonelemeket nem is lehet lerakni, műanyagból készült, belül üreges, vízzel tölthető terelőket meg lehetne oldani. Ez már bottal tapintható és egyértelműen jelzi a haladási irányt is. 

Jelenleg így néz ki a környék:

Ezen a (felső) képen az látható, hogy a járda mellett egy szűk helyet hagytak, ott a falat követve még lehet haladni bottal. A szélesség és az egyéb jellemzők még elmennének valahogy (talán). A fényképezés helyén és idején éppen az útra voltak terelve a gyalogosok. A vakoknak és a gyengénlátóknak is biztonsági kérdés, hogy a gyalogosok és az autók térrésze legyen lehatárolva. A képeken nem látszik jól a lehatárolás hiánya. Azt gondolom, hogy ez a fajta lehatárolás a többi gyalogost is védené.

Itt egy olyan szakasz látható, ahol a járdáról az útra terelt gyalogosokat visszaterelik a járdára. Ezen a ponton sem egyértelmű az irány annak, aki bottal tájékozódik. Ez már egy olyan eleme a lezárásnak, amit egy országosan kiemelt projektben példásan kellene megoldani. Fontos kiemelni, hogy ez nem pénzen múlik, csak valamilyen módon egyértelmű iránymeghatározás szükséges a bottal közlekedők részére is. Ha a talajszinten, bottal is tapintható lenne a követendő útvonal, akkor meg lenne oldva a kérdés. A képen egyébként látszik, hogy a járda mellett kialakítottak egy földhalmot, amely például jó megoldás lehetne (és nem kerül pénzbe, hiszen a földmunkák miatt a föld egyébként is helyben van).

A követendő út a gyalogosnak: jobbról a piros-fehér korlát, ami bottal nem érzékelhető a talajszint közelében, balról pedig egy aszfaltdarabokból rakott kupac. A földhalom a kerítés mellé van helyezve, holott a másik oldalon lehetne vele útvonal szélét is jelezni, ahogy az előbbi képen is látható.

A bemutatott járdabontás helye Zugló azon része, ahol rengeteg központi hely van, ahova egy látássérültnek be kell jutnia. Ez a járdaszakasz jó pár embernek a betanított útvonala, vagyis nem egy olyan szakasz, amelyet csak elvétve használ egy-egy érintett (de ha így is lenne...).

Mivel lakóépületek is szép számmal vannak ezen a szakaszon, ezért a törvényben körülírt csoportoknak biztosítani illett volna az akadálymentes használatot. Azt természetesen nem tudhatom, hogy az egyik helyen milyen okok miatt van földhalom az útvonal szélén, a másikon meg nincsen, csupán a probléma könnyű megoldhatóságára mutattam egy példát. Amit egy ilyen esetben sokan elvárunk az csupán annyi, hogy az ilyen munkák engedélyezésekor vegyék figyelembe az összes járdahasználót. Az ilyen munkák tervei, engedélyei sok kézen keresztül kell menjenek, valakinek eszébe juthatnánk mi is!

Az pedig megint egy érdekes kérdés, hogy a látássérült szervezetek mit tettek ebben az ügyben? Amikor értesültek a tervekről, akkor megfordult-e valakinek a fejében az, hogy azon a járdaszakaszon látássérültek is járnak? Mennyit értek az elmúlt 28 év szemléletformáló programjai és megszólalásai, ha egy ilyen alapvető igényünkre se tudták eredményesen felhívni a figyelmet?

Végezetül azt is le kell írni, hogy a képekkel illusztrált helyzet nem egyedi. Nem itt és nem ekkor fordult elő először, hanem ez egy több évtizedes, folyamatosan megjelenő probléma.