A kedvezményes belépők miatt már sokszor megkérdezték, hogy miért nem nyeljük le a békát és lépünk be egy privilegizált látássérült egyesületbe? Erről sokat tudnék beszélni, de álljon itt egy történet, ami megmutatja mi is ennek az egyik oka.

A történet főszereplője egy kis szerkezet, melyet távkapcsolónak neveznek és enyhén szólva is rugalmas az ára. Ugyanis kiderült, hogy az ár a vásárló személyétől függ.

Azt előre le kell írjam, hogy a történetnek nincs törvénytelen eleme. A munkahelyem kivizsgálta, ráadásul olyan bizottság tette ezt, amelyik fogást akart találni valakin és bármire haraptak volna, de nem találtak hibát. Ez az érem egyik oldala. A másik oldala pedig az, hogy ettől még az igazságérzetem tiltakozik, mert valahol etikátlannak érzem.

A főszereplő tehát egy kis szerkezet, melyet 4 gombos távirányítónak neveznek. Budapesten három dologra használható: felolvastatja a FUTÁR-kijelzők kiírásait, a hangosítható közlekedési lámpákat megszólaltatja és a metróban hangjelzéssel mutatja meg a haladási iránynak megfelelő mozgólépcső helyét. Valamiért ezt a hétköznapi nyelvben FUTÁR-kapcsolónak vagy FUTÁR-távkapcsolónak nevezzük. Egy szokásos garázsnyitó távkapcsoló, amit az alábbi képen is meg lehet nézni (a képet az egyik szervezet képviselőjétől szereztük, aki nem tudta, hogy a képe illusztrációnak lesz felhasználva):

A távkapcsoló, amelyiknek a valódi ára attól függ, hol vesszük és kik vagyunk

Az egyik látássérült szervezet képviselője keresett meg minket, mármint a munkahelyemet, hogy ez a látássérülteknek egy fontos eszköz, ezért ilyet kellene vásárolnunk és ajándékba adni az itt élő látássérülteknek. Ehhez tudni kell, hogy egy önkormányzatban dolgozom és mivel a megkeresett tisztviselők egyike sem látássérült, így megkérdezték a véleményünket (mivel a látássérültekkel kapcsolatos a munkakörünk és egyébként is érintettek vagyunk).

Akkor könnyedén azt nyilatkoztuk mindannyian, hogy ez egy nagyon jó ötlet, mert jó sok helyzetben tényleges segítséget jelent a távkapcsoló egy látássérültnek, akár vak, akár gyengénlátó. Így az önkormányzat jóváhagyta a megkeresést, vásárolt X darabot a készülékből és a szervezet útmutatása alapján meg is történt az ajándékozás.

Nekem az ajándékozás körüli felhajtásban valami szöget ütött a fejembe és óráról-órára nyugtalanabb lettem. Mivel nem szeretném ide leírni melyik önkormányzatról van szó, ezért nem részletezem a tapasztaltakat, de azok egyébként is csak a kezdeti lépésekre ösztönöztek engem, illetve a közvetlen kollégáimat is.

A vizsgálódásunk egyik fő kérdése az volt, hogy amennyiben X látássérült él az önkormányzat területén, akkor miért csak a töredékük kap ilyen eszközt? Miközben erre a választ kerestük, kiderült az is, hogy volt egy összeghatár, amit az önkormányzat nem léphetett túl. Vagyis az önkormányzat vette meg ezeket az eszközöket és a minket megkereső látássérült szervezet útmutatásai alapján kerültek kiosztásra. Nekem ezzel az volt a bajom, hogy azok az önkormányzat területén élő látássérültek, akik valamelyik látássérült szervezet tagjai, két egyesületet részesítenek előnyben. Minket csak az egyik keresett meg, állítólag úgy beszéltek magukról, mintha csak ők képviselnék a látássérülteket, a másik egyesületről és a tagjaikról meg szépen elfeledkeztünk. Legalábbis a látszat ez volt.

Erre sok mindent lehet mondani. Például azt is, hogy a kiosztás körüli felhajtás nagyon hosszú ideig tartott és sem a másik látássérült szervezet, sem azok tagjai, sem a kerületben élő látássérültek nem kerestek meg minket panasszal. Mivel ez igaz, ezért ezen nehezen is, de túl kellett lépnünk (a másik látássérült szervezet kifejezetten ki is nyilvánította, hogy ők bele sem akartak szállni az egészbe, ők nem érdekeltek az ügyben). Páran nem nyugodtunk le, mert a mai napig nem értjük, hogy az egymással versengő két civil szervezet közül miért is kedveztünk az egyiknek? Valahol világos, hogy a másik látássérült szervezet egyszer sem tiltakozott, de ez sok módon értelmezhető. "Nem vagyunk érdekeltek" - akár egy titokzatos utalás is lehet.

Ekkor kezdtem el az összeghatár kérdését vizsgálni, hogy esetleg nem lehetett volna-e mégis jóval több kapcsolót kiosztani? Ugyanis két nagyságrenddel több látássérült él a kerületben, mint amennyien kaptak ilyen kapcsolót. Figyelmen kívül hagytam tehát azt, hogy egy versengő piacon az önkormányzatunk az egyik szervezetet előnyben részesítette és ilyen kevés kapcsoló kiosztása csak egy PR-fogás mind az önkormányzatnak, mind a látássérült szervezetnek. Mit találtam?

Innen-onnan meg lehetett tudni, hogy mekkora volt az összeghatár és mennyit fizetett ki az önkormányzat. Ehhez nem kellett bizalmas adatokat szereznem, mert pár hiba miatt ezek megismerhetővé váltak, de senki sem aggódott rajta, mivel határ alatt maradtunk. Így viszont már végképp nem értettem, hiszen kétszer annyi kapcsoló is megvehető lett volna! De akkor meg miért nem tettük meg?

(Ez a kérdés nagyon lényeges, de ez a bejegyzés nem ad majd választ erre a kérdésre...)

Elkezdtem más önkormányzatokat és a látássérült szervezeteket hívogatni és minden beszélgetés után egyre rosszabbul éreztem magam. 

A fenti képen látható távkapcsoló ára ugyanis nagyon más volt akkor, amikor nekünk adta el a látássérült szervezet, illetve más akkor, ha fogyatékos emberek veszik meg, de még olcsóbban megkaphattuk volna, ha nem az illető szervezettől vettük volna!

Bárki beírhatja a keresőbe: "közlekedést segítő négygombos távirányító". Ha valaki így keres rá, akkor is egy olyan árat talál a legtöbb helyen, ami nagyjából a harmada annak, amit nekünk ki kellett érte fizetni!

Persze lehet azt mondani, hogy amit mi megvettünk, azon van karabiner is, de azt gondolom mindenki meg tudja becsülni mennyit ér az a kis karabiner, mennyivel dobja meg az árat...

Élt bennem a gyanú, hogy amit mi vettünk, az alapvetően más, mint amit máshol körülbelül harmadannyiért árulnak. Talán valami sokkal jobb minőség is lehet. E miatt elzarándokoltam és megnéztem, de szinte ugyanarról a készülékről van szó, csak a miénken van egy gravírozott márkajelzés. Nem tudhatom, hogy a belső szerkezet mennyire más, ezért jobb ötlet hiányában megkerestem a gyártót.

Meglepődtem, mert a gyártótól nagyon idegen webáruházakban sem láttam nagyvonalú átváltás után 2200 forintnál drágább távkapcsolót! Mi viszont a duplájánál is drágábban vettük meg!

Ekkor ismét megkerestem a velünk ezek szerint nagyon jó üzletet kötő látássérült szervezet képviselőjét. Ő a szervezetük boltjához irányított minket, ahol meglepő módon valóban nagyon drágán adják a készüléket, de még mindig olcsóbban, mint ahogy mi vettük! Arra a kérdésre nem kaptam választ, hogy nekünk miért emelt áron adták el (azt mondták, hogy hivatalos megkeresés esetén a vezetőség választ fog adni, de ilyenre valamilyen ok miatt végül nem került sor).

Összefoglalom tehát akkor mindazt, amire jutottunk:

Az egyik látássérült szervezet megkeresett minket egy minden tekintetben nemes célú adományozási ötlettel. Ebbe mindenki gyanútlanul belement és még az sem merült fel senkiben, hogy egy versengő helyzetben miért is állunk az egyik versenyző mellé - ugyanakkor ez a hátrányba került szervezetnek sem tűnt fel.

Tehát a szerencsésebb szervezet rábeszélt minket egy N forintba kerülő eszköz megvásárlására, amit ő N többszöröséért árul a saját tagjai számára. Mi azonban egy kicsivel ennél is drágábban kaptuk meg.

Megvettük, asszisztáltunk a PR-akcióhoz és nem foglalkoztunk azzal, mennyi mindenkit kihagytunk és azzal sem, hogy a beszerzés során alaposan feltornázott árat fizettünk, így akaratlanul is egy kisebb pénzösszeggel pumpáltuk meg a szervezetet. Maga az összeg egy önkormányzat költségvetésében elenyészően jelentéktelen, gondolom a szóban forgó civil szervezet sem ebből kerül anyagilag jó helyzetbe, mert egy civilnek sem nagy ez az összeg. Bár azt is meg kell említeni, hogy nem mi voltunk az egyetlen önkormányzat ebben az adományozási projektben...

Önkormányzati alkalmazottként ezek nagyon zavarnak.

Mi zavar engem látássérültként az egész történetben?

1. Az, hogy a PR szerint látássérültek ajándékozása történt meg, miközben a kerületünkben élő látássérültek többsége nem kapott az eszközből (semmi és senki sem gátolná, hogy ezt orvosoljuk a saját hatáskörünkben, de ez más téma).
2. Az, hogy a PR szerint az akción a látássérültek nyertek, ami közvetett módon igaz is lehet, de a szóban forgó civil szervezet a véleményem szerint nem volt fair az árazásban.
3. És ami a legfontosabb: a szóban forgó civil szervezet a saját tagjainak is alaposan felpumpált áron adja el ezt az eszközt. Ez vajon etikus eljárás? Az rendben van, hogy nem törvénytelen, de mennyire fair? (a nem hivatalos válasz szerint a termékre rárakódnak az adminisztrációs költségek, a rezsi és így hízik fel az ár, OK, de más eladóknál miért nem történik meg ugyanez?)
4. És ami még fontosabb: sem az országos látássérült ernyőszervezetet, sem a többi látássérült szervezetet ebben az egészben semmi sem zavarja, még annyira sem, hogy a tagok felé történő árazást kifogásolják! 

A negyedik ponthoz egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne írjam le: védem valakik érdekeit, de amikor eladok nekik valami olyat, ami a saját hitvallásom szerint a segítő kutyussal és a fehér bottal azonos értékű, akkor alaposan megemelt áron teszem elérhetővé? Milyen érdekvédelem az, amikor ez ellen nem emel szót senki sem?

Ha a többi MVGYOSZ-tag látássérült szervezet hallgat, az vajon azt jelenti, hogy elfogadhatónak tartja ezt a gyakorlatot?

Nagyjából ezek zavarnak minket ebben az ügyben. Nem mintha nem találtam volna más problémát, de önmagában ez a történet is hűen jelzi azt a számomra, hogy mennyire fontos az emberek érdekeinek a védelme a magukat érdekvédelminek nevező szervezetekben és mennyire fontos ehhez képest a szervezet érdeke.

Nem vonom kétségbe, hogy az általam leírt véleménnyel szemben hihető és méltányolható ellenérvek léteznek, nyitott vagyok ezek meghallgatására. Amire azonban rá szerettem volna mutatni az az, hogy alapos okunk van az ilyen szervezetektől való távolságtartásra.