Megjelent a hírekben, hogy a Veszprémi Állatkert nem engedett be fogyatékos embereket kedvezményes jeggyel, hanem tagsági igazolvány hiányában a teljes árú jegy kifizetését követelték a vendégektől. Ez a helyzet nem csak Veszprémben létezik, hanem Budapesten is. Nézzünk az eset mögé és beszéljünk egy kicsit a kedvezményes belépőkről!
A képen a budapesti Állatkert bejárata látható, belülről fényképezve
Magáról a konkrét esetről csupán három rövid gondolatom van.
Az első, hogy az állam által kiállított "hatósági igazolvány" és egy civil szervezet tagsági igazolványa közül számomra az állami okirat az erősebb, de ebben az állatkertek vezetői más véleményen vannak. Ennek az igazi okát nem értem.
A második észrevételem, hogy nem jó dolog egy fogyatékos embert arra kényszeríteni, hogy amennyiben a fogyatékosoknak kívánt kedvezményt kívánja igénybe venni, akkor lépjen be egy civil szervezetbe. Van oka annak, hogy egy fogyatékos ember nem kíván belépni sehova. Csak a látássérülteknél maradva, körülbelül 100 ezer látássérült él az országban, akik közül csak mintegy 15 ezer ember tagja olyan szervezetnek, mely az MVGYOSZ tagszervezete, vagyis igénybe vehetné a kedvezményes belépőt az Állatkertben (is). Sokan gondolják azt, hogy ezek a szervezetek nem képviselnek vállalható álláspontot vagy a megszokott gyakorlatuk sérti a fogyatékos embereket. Mivel a többség nem tagja ezeknek a szervezeteknek, ezért nem tartom helyesnek az ilyesféle megkötéseket.
Harmadsorban az Állatkertnek igaza lehet abban, hogy a szervezők nem tájékozódtak előre, de az ügyben tett megnyilatkozásaik udvariatlanok. Egyszer egy állatkerti vezető végre kiállhatna a nyilvánosság elé és a lényegről beszélve megindokolhatná, hogy milyen okok miatt nem fogadják el az állam által kiállított hivatalos igazolványt, valamint azt is, hogy miért csak a fogyatékos szervezetek némelyikét tömörítő szövetségek igazolványaira adnak kedvezményt. Nekünk már volt szerencsénk Budapesten nyilatkozattételre kényszeríteni a pénztárnál az egyik vezetőt, erről esetleg majd beszámolunk.
A nagyobb és lényegesebb kérdés azonban az, hogy mi indokolja a fogyatékos emberek és a kísérőjük kedvezményes belépőjét?
Előre leszögezem, hogy egy olyan helyen, ahova a fogyatékos ember képes önállóan eljutni és a helyszínen mindenféle segítség nélkül, teljesen egyedül, minden szolgáltatást igénybe tud venni, nem tartom szükségesnek a kedvezményes belépőt. Nem tudom mennyi ilyen hely létezik vagy egyáltalán van-e ilyen hely, de ha van, akkor ne adjon kedvezményt, egyet fogok érteni ezzel a döntéssel.
Abban az esetben viszont, amikor a fogyatékos ember nem tud egyedül a helyszínre eljutni és ott segítségre van utalva, akkor az egyéni igényeit jól ismerő kísérővel mehessen be, akiben megbízik és nem él vissza a helyzetével. Nem mintha általában az intézmények biztosítanának kísérőt, de nem is lenne szerintem ez megfelelő megoldás.
A kedvezmény oka pedig éppen a kísérő miatt indokolt. Nézzük meg mi történik például az Állatkertben!
Egy nem fogyatékos ember az Állatkertbe eljut egyedül, ott mindent megnézhet, a kezébe adott térképpel vagy a mobilos alkalmazással alaposan bejárhatja a területet és megismerheti az állatokat, növényeket. Az vitán felül áll, hogy az állatkerti látogatás nagy élmény lesz, ezért cserébe a 3000 forint nem drága, különösen nem az egy 4-5 órás programért.
Egy látássérült szerencsésebb esetben eltalál egyedül az Állatkertig. Ott azonban már a pénztár megkeresése és a jegy megvétele nem fog menni önállóan (ki lehet próbálni: trolibuszról leszállva a szemet becsukva megtalálni a sort, a sorral együtt haladni, majd a pénztárossal az ablakon át kommunikálni). Utána a bejárat megtalálását nem segíti semmi, ahogyan az intézmény területén való tájékozódást, közlekedést sem. Az igaz, hogy vannak tapintható szobrok és melléjük Braille-írással készített táblák, de ezeket is meg kell találni.
Mindezekből következik, hogy a látássérült egy számára megbízható segítőt fog felkérni, aki majd vezeti őt egy útvonalon, elkíséri a szobrokhoz, segít értelmezni a szobrokat, a Braille-írásos táblákhoz kíséri, valamint nagy eséllyel együtt fognak enni valamit az Állatkert területén belül. Ez az élmény a látássérült részére 6000 forint, de ez csak a belépő összege. Ebben nincs benne az, amivel a kísérőjének megköszöni a nem kevés fáradozását és idejét. Fontos tisztázni, hogy a kísérő ez esetben nem szórakozik, hanem dolgozik, ráadásul bizonyos értelemben az Állatkert helyett!
Mondhatni, hogy amit egy látó ember az Állatkertben megkaphat 3000 forintért, azt a látássérült minimum 6000 forintért kaphatja meg. Ha négy órás programmal számolunk és a látássérült a kísérőjének nagyon minimális díjazást is ad (legyen ez 800 forint óradíj, ami nagyon baráti ár), akkor már 9200 forintnál tartunk. Önmagában csak ez elegendő indok kell legyen a kedvezmény biztosításához. Nem beszéltünk még arról, hogy a két látogató esetleges fogyasztása és ilyen-olyan benti kifizetései 100 százalékos áron történnek, valamint arról sem, hogy a látássérült látogató +1 fogyasztót jelent a benti szolgáltatások tekintetében. E miatt megéri a látássérült látogató fogadása a bevételek miatt is, ami nem elhanyagolható indok lenne a kedvezmény megadása mellett.
Jelenleg az Állatkert Budapesten 800 forintot kér el egy látássérült látogatótól és újabb 800 forintot a kísérőjétől akkor, ha olyan szervezet tagsági igazolványával rendelkeznek, amelyik az MVGYOSZ tagja. Ez az 1600 forint méltányos ár. A látássérültek többsége azonban 6000 forintot kell a pénztárban hagyjon, mivel nem tagja olyan szervezetnek, mely az MVGYOSZ tagja.
Lehet-e erre azt mondani, hogy ez így rendben van? Szerintem nem.